Egészség
4
 perc olvasás

Rákmegelőzés és életmód: van összefüggés?

Egy nagy tanulmány szerint a rákos megbetegedések 38%-a megelőzhető. De kihagyta az olyan újabb kockázatokat, mint a feldolgozott élelmiszerek, az örök vegyi anyagok és a mikroműanyagok. Ha ezeket is beleszámolod, a valós arány valószínűleg sokkal magasabb. További milliók életét lehetne megmenteni. Figyelemre méltónak hangzik? Olvass tovább.
Blogbejegyzés borítóképe
Írta
Robert Jakobson
Közzétéve
2026. február 15.

Bár a rákmegelőzéssel szembeni szkepticizmus indokolt, egy mérföldkőnek számító, a Nature Medicine folyóiratban megjelent tanulmány nemrég (2026 februárjában) figyelemre méltó, további vizsgálatra érdemes főcímmel szolgált: a világ évi 18,7 millió rákos esetének közel 40%-a, nagyjából 7,1 millió diagnózis módosítható kockázati tényezőkhöz köthető. 

A listát a dohányzás vezette, ezt követték a fertőzések és az alkoholfogyasztás. 

A WHO Nemzetközi Rákkutató Ügynökségénél dolgozó Hanna Fink által vezetett kutatás 36 ráktípust vizsgált 185 országban, így a megelőzhető daganatos megbetegedések eddigi egyik legátfogóbb elemzése lett.

Miért lehet ez alulbecslés

Ennek a számnak aggodalomra kellene okot adnia, és egy olyan vitatott témában, mint a rák, minden adatot óvatosan kell kezelni. De nézhetjük más szemszögből is: valószínűleg alábecsült értékről van szó. Elmondom, miért gondolom így, legalább egy gondolatkísérlet erejéig.

A tanulmány 30 „jól megalapozott” kockázati tényezőt vizsgált. Módszertanilag helytálló választás, amely egyben a fő korlátját is megmutatja. A bekerüléshez évtizedek alatt felhalmozódott, erős ok-okozati bizonyítékra volt szükség. 

Ez magas mérce, és módszeresen kizár több olyan kitettségi csoportot, ahol a tudomány az elmúlt két-három évben gyorsan fejlődött, de még nem lépte át az általánosan elfogadott konszenzus küszöbét. 

Ha megvizsgálod, mi maradt ki, a megelőzhető daganatos megbetegedések valódi aránya máris jóval nagyobbnak tűnik 38%-nál.

Íme négy friss kutatási terület, amelyet még sok vezető onkológus és epidemiológus sem épített be teljesen a gondolkodásába. Ezek együtt arra utalnak, hogy a ténylegesen megelőzhető arány az összes eset feléhez közelíthet, vagy akár meg is haladhatja azt.

1. Ultrafeldolgozott élelmiszerek: a szem előtt rejtőző kockázati tényező

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek ma már a kalóriabevitel nagyjából 60%-át teszik ki az Egyesült Államokban, és több mint a felét Európa nagy részén. A rákkal való összefüggésüket alátámasztó bizonyítékok figyelemre méltó következetességgel gyűlnek.

Egy 2025-ös IARC-tanulmány, amely hét európai ország 266 666 férfiját és nőjét vizsgálta, megállapította, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek nagyobb mértékű fogyasztása a daganatos megbetegedések és a kardiometabolikus multimorbiditás emelkedett kockázatával járt együtt. Nem csak egy betegség, hanem egész betegségcsoportok. Egy több kohorszvizsgálatot összesítő metaanalízis statisztikailag szignifikáns összefüggést talált a magas ultrafeldolgozott élelmiszer-bevitel, valamint a vastag- és végbél-, az emlő- és a hasnyálmirigyrák között: a legmagasabb és a legalacsonyabb fogyasztású csoportok összehasonlításakor a kockázati arány vastag- és végbélrák esetén elérte az 1,30-as, hasnyálmirigyrák esetén pedig az 1,49-es értéket.

Talán a legszembetűnőbb a Mass General Brigham 2025. novemberi, a JAMA Oncology folyóiratban megjelent tanulmánya, amely közel 30 000 nőt követett nyomon, és azt találta, hogy a legtöbb ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztóknál 45%-kal magasabb volt a hagyományos adenómák – a korai kezdetű vastag- és végbélrákkal leggyakrabban összefüggő rákmegelőző polipok – kialakulásának kockázata, mint a legkevesebbet fogyasztóknál. A dózis–válasz összefüggés lényegében lineáris volt: több ultrafeldolgozott élelmiszer, több rákmegelőző elváltozás.

Ez azért fontos, mert a korai kezdetű vastag- és végbélrák meredeken nő a magas jövedelmű országokban, olyan okok miatt, amelyek fejtörést okoznak a kutatóknak. Az ultrafeldolgozott élelmiszerekkel való kapcsolat ma az egyik legerősebb jelölt, és olyan mechanizmusokon – krónikus gyulladáson, a bélmikrobiom felborulásán és az adalékanyagok okozta endokrin zavarokon – keresztül működik, amelyeket a Fink-tanulmány 30 kockázati tényezője közvetlenül nem fed le.

Az étrendet részben figyelembe vették olyan tényezőkön keresztül, mint az alacsony gyümölcs- és zöldségbevitel, de az élelmiszerek konkrét ipari feldolgozása – az emulgeálószerek, a módosított keményítők, a mesterséges édesítőszerek – különálló és összeadódó kockázati kategóriát jelent.

2. PFAS: a rákkeltő anyag az ivóvizedben

A PFOA-t, az egyik legtöbbet vizsgált per- és polifluoralkil-anyagot az IARC 2023-ban a „lehetséges rákkeltő” kategóriából igazolt emberi rákkeltővé minősítette át. A PFOS-t lehetséges rákkeltőként sorolták be. Ezeket a vegyi anyagokat gyakorlatilag minden amerikai felnőtt vérében kimutatták.

A USC Keck School of Medicine 2025. januári tanulmánya elsőként hasonlította össze az ivóvíz PFAS-szennyezettségét az amerikai megyék 2016 és 2021 közötti rákos megbetegedési adataival. Az eredmények kijózanítóak voltak. Az EPA-irányelveket meghaladó PFAS-szinttel rendelkező megyékben a daganatos megbetegedések előfordulása a vegyülettől és a daganattípustól függően 2% és 33% közötti emelkedést mutatott, beleértve az emésztőrendszeri, endokrin, légzőszervi és szájüregi daganatokat. A kutatók becslése szerint önmagában az ivóvíz PFAS-szennyezettsége évente körülbelül 6 864 daganatos esethez járul hozzá az Egyesült Államokban.

Az NCI kutatói megállapították, hogy a legmagasabb PFOA-vérszinttel rendelkezőknél több mint kétszer akkora volt a veserák kialakulásának valószínűsége, mint a legalacsonyabb szinttel rendelkezőknél. Az emelkedett PFOS-szintet a hererák kockázatával hozták összefüggésbe az amerikai légierő katonai bázisain szennyezett víznek kitett katonái körében.

Ezek a vegyi anyagok nem szerepeltek a Fink-tanulmány 30 kockázati tényezője között. A PFAS-vegyületeket mégis az amerikai ivóvízkészletek mintegy 45%-ában kimutatták, évekig felhalmozódnak az emberi szövetekben, és rákkeltő mechanizmusaik – az immunrendszer elnyomása, az endokrin rendszer megzavarása, a krónikus gyulladás, a DNS-javítás gátlása – ma már jól dokumentáltak. A globális kitettség gyakorlatilag általános, ami azt jelenti, hogy már egy mérsékelt egyéni kockázatnövekedés is óriási, népességszintű rákterhelést eredményez, amelyet a 38%-os szám nem tükröz.

3. Mikroműanyagok: egy újonnan megjelenő rákkeltő kitettség, amely egy generációval ezelőtt alig létezett

Mi vagyunk az első generáció, amelynek vérében, tüdejében, méhlepényében és vastagbelében mikroműanyagok vannak. A műanyaggyártás a 20. század közepe óta ugrásszerűen megnőtt, és a lebomlás során keletkező apró részecskék ma már szinte minden vizsgált ökoszisztémában és élőlényben jelen vannak.

A Journal of Hazardous Materials folyóiratban 2025-ben megjelent eset-kontroll vizsgálat szolgáltatta az első közvetlen epidemiológiai bizonyítékok egy részét: Kínában 258 vastag- és végbélrákos beteg és 493 kontrollszemély körében a széklet mikroműanyag-koncentrációja szignifikánsan magasabb volt a daganatos eseteknél. A legmagasabb expozíciós kvartilisbe tartozó egyéneknél a vastag- és végbélrák korrigált esélyhányadosa 11,3 volt a legalacsonyabb kvartilishez képest, ami környezeti terhelésnél rendkívül erős összefüggés.

Egy 43 tanulmányt és több mint egymillió beteget vizsgáló, az International Journal of Surgery folyóiratban 2025-ben megjelent összesített metaanalízis szerint a mikroműanyag-szennyezőknek való kitettség az általános daganatelőfordulás kockázati tényezője volt, a legkövetkezetesebb összefüggést pedig a műanyagokból kioldódó ftalátok és a biszfenol A mutatták.

A mechanizmusok képe gyorsan kiegészül. Az MD Anderson Cancer Center kutatói azt vizsgálják, hogyan váltanak ki a mikroműanyagok krónikus gyulladást, oxidatív stresszt és endokrin zavarokat a szövetekben. Egy 2024-es szisztematikus áttekintés megállapította, hogy a mikroműanyagoknak gyanított szerepük van a vastagbél- és tüdőrák kockázatának növelésében. A polisztirol nanoműanyagokról kimutatták, hogy daganattal összefüggő elváltozásokat váltanak ki egészséges tüdősejtekben, beleértve a DNS-károsodást és a sejtek túlélési útvonalainak aktiválódását.

Ahogy egyes kutatók rámutattak, 1995 és 2021 között az 50 év alattiak voltak az egyetlen demográfiai csoport, amelyben nőtt a daganatos megbetegedések aránya. Nehéz véletlennek tekinteni, hogy pontosan ebben az időszakban ugrott meg robbanásszerűen a műanyagok mennyisége a környezetben. A mikroműanyagok mégsem szerepelnek a Fink-tanulmány kockázati tényezői között – érthető módon, mivel az epidemiológiai bizonyítékok még frissek, ugyanakkor komoly jelentőséggel, hiszen a kitettség mára általánossá vált.

4. Cirkadián zavar: rákkockázat, amely hazakísér az éjszakai műszakból

Az IARC 2019 óta „emberre nézve valószínűleg rákkeltő” kategóriába (2A csoport) sorolja az éjszakai műszakos munkát, az azt az emlő-, prosztata- és vastagbélrákkal összefüggésbe hozó bizonyítékok alapján. A biológiai mechanizmusok jól leírtak: a biológiai éjszaka során érő fény elnyomja a melatonint, megzavarja az óragének szabályozását, rontja a DNS-javítást, elnyomja a természetes ölősejtek aktivitását, és felborítja a rákhoz kapcsolódó folyamatokban részt vevő cirkadián gének működését.

Egy 2025-ös szisztematikus áttekintés, amely több mint 500 tanulmányt szűrt át, erős bizonyítékot talált a cirkadián ritmus zavara és az emlő-, prosztata-, valamint vastag- és végbélrák közötti összefüggésre, kialakulóban lévő bizonyítékokkal a melanóma és a hólyagrák esetében. Az amerikai National Toxicology Program „nagy bizonyossággal” arra jutott, hogy a cirkadián ritmus zavarához vezető tartós éjszakai műszakos munka emlőrákot okozhat.

Európában és az Egyesült Államokban a munkavállalók 15–25%-a végez éjszakai vagy műszakos munkát. Az npj Breast Cancer 2025. decemberi áttekintő tanulmánya legalább tíz különböző biológiai mechanizmust részletezett, amelyek az éjszakai műszakos munkát az emlőrák kialakulásával hozzák összefüggésbe, a melatonintermelés gátlásától és az oxidatív stressztől az epigenetikai módosulásokon át a telomerek rövidüléséig.

A terület kutatói azonban egyre inkább hangsúlyozzák: a probléma messze túlmutat a hivatalos éjszakai műszakokon. A modern társadalom tele van a cirkadián ritmust megzavaró tényezőkkel: éjszakai képernyőhasználat, rendszertelen alvási rend, jet lag, késő esti evés. Ezek sokkal több embert érintenek a hivatalos műszakos munkavállalóknál, az epidemiológiai eszközök mégis csak most kezdik felmérni a munkahelyen kívüli cirkadián zavarokat. A Fink-tanulmány a 30 kockázati tényezője között nem szerepelteti a cirkadián zavart. Az IARC saját besorolása, bár erős, szűken a munkahelyi éjszakai műszakra összpontosít, amely a népesség teljes cirkadián zavarának csak egy töredéke.

Mit jelent a rákmegelőzési adatok hiánya

Mindez nem a Fink-tanulmány kritikája. Pontosan azt tette, amit a szigorú epidemiológiának kell: számszerűsítette a bizonyított ok-okozati összefüggéssel rendelkező tényezők kockázatát. A kutatók 2012-es expozíciós adatokat alkalmaztak a 2022-es esetekre, és elkészítették az eddigi legátfogóbb globális becslést.

A jól megalapozott minősítés azonban utólagos mutató. Évtizedekbe telik, mire egy kockázati tényező a valószínűsíthető összefüggéstől eljut a konszenzusos besorolásig. A dohányzás esetében nagyjából 30 év telt el az első epidemiológiai bizonyítékoktól a széles körű szabályozási intézkedésekig. A fenti négy terület mindegyike valahol ezen az íven tart, némelyik előrébb, mint a többi, és mindegyik globális, nem önkéntes és növekvő kitettséggel jár.

Ha az ultrafeldolgozott élelmiszerek akár csak szerény mértékben is hozzájárulnak a vastagbél-, mell- és hasnyálmirigyrákhoz; ha a PFAS évente több ezer vese-, here- és pajzsmirigyesetet okoz; ha a mikroműanyagok táplálják a korai kezdetű daganatok rejtélyes növekedését; és ha a cirkadián ritmus zavarának hatása messze túlmutat a műszakos dolgozókon, akkor a világszerte megelőzhető daganatos megbetegedések valódi aránya nem 38%. Ennél lényegesen magasabb.

Ez nem azt jelenti, hogy a 38% téves. Inkább az a valószínű, hogy a 38% az alsó határ.

Az alsó és a felső határ közötti távolságot pedig több millió emberéletben mérik, amelyek megmentésére a jelenlegi megelőzési keretrendszereket még nem tervezték. A döntéshozók, az orvosok és a nyilvánosság számára az a kérdés, hogy várunk-e még két évtizedet a bizonyosságra, vagy elkezdünk cselekedni a már meglévő bizonyítékok súlya alapján.

‍
Orvosi nyilatkozat: Ez a tartalom kizárólag tájékoztató jellegű, és nem minősül orvosi tanácsadásnak. Az eredményeket mindig beszéld meg egy képzett egészségügyi szakemberrel.

Az Anivával láthatod, mi történik valójában. Elkerülheted a makacs, fájdalmas és költséges vakfoltokat az életed legfontosabb területén: a jóllétedben.*
Köszönjük! Megkaptuk a beküldésedet!
Hoppá! Valami hiba történt az űrlap beküldése közben.

A jövőbeli éned vár rád

Kezdd el felépíteni életed legegészségesebb évtizedét.

Csatlakozás még ma